2012. április 7., szombat

Nyúl a víz alatt

A húsvét jelképe a nyúl, ilyenkor csokinyuszi alakban és élő házikedvencként, (esetleg pörköltnek elkészítve) – gyakran találkozhatunk vele. A nyúl a termékenység ősi szimbóluma, és számos mese hőse is, de kevéssé köztudott, hogy a tengerekben is találkozhatunk vele. Persze nem a jól ismert selymes-szőrű állatkával, hanem egy tengeri életmódhoz jobban alkalmazkodott lénnyel, amely valójában házatlan, csupaszkopoltyús csiga. Több fajuk ismert az összes tengerből, a tudomány aplysia néven emlegeti őket. Az Adriai-tenger partközeli zónáiban is találkozhatunk egy 20-25 cm méretű, vöröses-barna fajjal, amint fonalas algákat legel, vagy éppen a ráják kecsességével úszik a tengerifű mezők felett. A fején lévő fül-szerű nyúlványok miatt kapta a tengeri nyúl nevet, egyéb hasonlóságot nem érdemes firtatni.

Megfogva nyálkás tapintású (csigához illően), és amennyiben zaklatásnak veszi tudományos érdeklődésünket, azt vöröses nyálka kibocsájtásával adja tudtunkra. Ez a nyálka állítólag erősen mérgező, és népi megfigyelések szerint hajhullást okoz, de arra nem tér ki a szakirodalom, hogy a mediterrán népek miként jutottak erre a megállapításra. :) Magam részéről inkább maradok a vörösboros nyúlpörköltnél, kellemes húsvéti ünnepet kívánva mindenkinek!

(fotók: internet)

2012. április 2., hétfő

Vers


Barta László verse, nem csak vízimádóknak:

A csend világa

A csend,
a mély csend kútfője
szüli a nagy műveket,
nem a harsány színekben tomboló nyáridő.

Ez itt a csend világa,
mélytengeri csend,
merülj alá az iszap honába,
mert ott gyűlik össze minden, odalent.

Ez itt a vakon is látók néma világa,
az üledék,
hogy ne hullámozzon hiába
a végtelen óceán.

A csendből születtem,
a csendbe halok,
mikor már nem dúlnak bennem
hangtalan jajok.

2012. március 27., kedd

a Banya

Egy újabb példa a természet szürrealizmusára:

A vörösajkú denevérhal (Ogcocephalus Darwini) Costa Rica partjai közeléből, a Cocos-szigetek környékéről ismert, ahol jellemzően a 30 méternél nagyobb mélységekben tartózkodik. Nem tudok említeni más tengeri élőlényt, mellyel ennyire csúnyán elbánt volna a természet, leginkább a zseniális Hayao Miyazaki rajzfilmjeinek gonosz boszorkányai jutnak róla eszembe.










Arra vonatkozóan nem találtam utalást, hogy miért is nevezték el éppen a denevérekről (red- lipped batfish), hacsak nem a denevérek sötétségkedvelő életmódja alapozta meg a párhuzamot. (A denevérek helyében minden további összehasonlítást kikérnék magamnak! )

Ez a csúfság előnytelen megjelenésű hal 30-40 cm méretű, fenéklakó, testalkata kissé békára emlékeztet. Ha nem lenne elég neki a megnyúlt orra és élénkvörös szája által uralt – egyébként sem bájos – arc, további tréfa a természet részéről, hogy úszni sem tud, ahogy az egy haltól elvárható lenne. Módosult mell- és hasúszóin mászkál a fenéken, ahol kisebb puhatestűekre, rákokra, kis halakra vadászik. A zsákmányállatokat a kifejlett denevérhal egy megnyúlt úszósugárból kialakult „horgász-csalival” vonzza magához, mint az Földközi-tengerből is ismert ördöghal, mellyel egyébként rokonságban is áll. Egyes elméletek szerint a denevérhal az orrnyúlványából olyan vegyi anyagokat juttat a vízbe, mely a zsákmányállatai számára vonzóak.

Bár az ördöghal sem szebb, legalább nem olyan röhejesen csúnya mint rokona, viszont - szerencsétlenségére – a húsa nagyon ízletes, népszerű. A halpiacokon persze többnyire fej nélkül árusítják. (fotók: internet)