2012. április 7., szombat

Nyúl a víz alatt

A húsvét jelképe a nyúl, ilyenkor csokinyuszi alakban és élő házikedvencként, (esetleg pörköltnek elkészítve) – gyakran találkozhatunk vele. A nyúl a termékenység ősi szimbóluma, és számos mese hőse is, de kevéssé köztudott, hogy a tengerekben is találkozhatunk vele. Persze nem a jól ismert selymes-szőrű állatkával, hanem egy tengeri életmódhoz jobban alkalmazkodott lénnyel, amely valójában házatlan, csupaszkopoltyús csiga. Több fajuk ismert az összes tengerből, a tudomány aplysia néven emlegeti őket. Az Adriai-tenger partközeli zónáiban is találkozhatunk egy 20-25 cm méretű, vöröses-barna fajjal, amint fonalas algákat legel, vagy éppen a ráják kecsességével úszik a tengerifű mezők felett. A fején lévő fül-szerű nyúlványok miatt kapta a tengeri nyúl nevet, egyéb hasonlóságot nem érdemes firtatni.

Megfogva nyálkás tapintású (csigához illően), és amennyiben zaklatásnak veszi tudományos érdeklődésünket, azt vöröses nyálka kibocsájtásával adja tudtunkra. Ez a nyálka állítólag erősen mérgező, és népi megfigyelések szerint hajhullást okoz, de arra nem tér ki a szakirodalom, hogy a mediterrán népek miként jutottak erre a megállapításra. :) Magam részéről inkább maradok a vörösboros nyúlpörköltnél, kellemes húsvéti ünnepet kívánva mindenkinek!

(fotók: internet)

2012. április 2., hétfő

Vers


Barta László verse, nem csak vízimádóknak:

A csend világa

A csend,
a mély csend kútfője
szüli a nagy műveket,
nem a harsány színekben tomboló nyáridő.

Ez itt a csend világa,
mélytengeri csend,
merülj alá az iszap honába,
mert ott gyűlik össze minden, odalent.

Ez itt a vakon is látók néma világa,
az üledék,
hogy ne hullámozzon hiába
a végtelen óceán.

A csendből születtem,
a csendbe halok,
mikor már nem dúlnak bennem
hangtalan jajok.