2011. október 24., hétfő

Lények a mélyből

Gyakran meg szokták kérdezni a festményeimmel kapcsolatban, hogy miként is jutnak eszembe a szürreális témák.
A víz alatti környezet és a vízi élőlények sokszor önmagukban is szürreális élményekkel ajándékozzák meg a szemlélőt, példaként szeretnék bemutatni egy-egy különleges életmódú, vagy bizarr megjelenésű lakóját a mélységeknek. A leírásokban nem akarok senkit untatni tengerbiológushoz méltóan tudományos igényű adatokkal (minthogy nem is vagyok szakember), de remélem sikerül érdekes információkkal szolgálni.

Elsőként egy különleges cápafajt szeretnék bemutatni:

A cápák családjának alig ismert képviselője a világító cápa (Isistius brasiliensis), mely szivarcápa (zigarrenhai), és a találó cookie cutter shark néven is ismert. Utóbbi elnevezését – melyet „sütiszaggatónak” fordíthatunk, jellegzetes fogazatáról és harapásáról kapta.

A „sütiszörny” kistestű, mindössze 50 cm körüli testhosszt ér el. Egyszínű barna, kicsi áttetsző uszonyokkal, és egy sötétebb gallérszerű folttal a kopoltyúnyílások vonalában. Rövid, kerek fején nagy szemek ülnek. A fogazata felül vékony tű-szerű fogakból áll, az alsó állkapocsban pedig széles pengeéles fogai fűrészes sorrá rendeződtek.

Igazi ragadozóhoz illően agresszív és rámenős, többnyire saját méreténél akár több-százszor nagyobb állatokat is megtámad, bár támadásai általában nem végzetesek. Hogy ez a faj nem vált a nagyobb rokonaihoz hasonlóan hírhedtté, valószínűleg csak a kis testmérete indokolja, és az, hogy rendszerint a trópusi tengerek 100-3500 m közötti nagy mélységeiben él. Gyakran csak „tevékenységének” nyomaival találkoznak a halászok és kutatók, melyek a nagyobb halak, és gyakran tengeri emlősök testén is látható jellegzetes kúp alakú mély harapás-nyomok. Ilyen szabályos lyukakat tonhalak, cápák, sőt cetfélék és nagyobb mélységekbe lemerülni képes elefántfókák testén is lehet találni, de feltehetően kisebb halak és gerinctelenek is áldozatául esnek, melyek nem feltétlenül élik túl a harapást.






A „sütiszörny” másik érdekes jellegzetessége a biolumineszcencia, melyről magyar nevét is kapta, bár ez a jelenség a faj által lakott mélységekben általánosnak is mondható. A cápa a hasi oldalán gyenge fényt bocsát ki, mely által a felszín felől derengő fényben elrejti körvonalait a mélyben portyázó nagyobb ragadozók elől. Mindössze egy kicsi, hosszúkás folt látható belőle, mely a fajt kutató halbiológusok szerint kisebb hal sziluettjét hivatott utánozni, ezzel csalogatva magához azokat a ragadozókat, melyekből aztán kiharaphatja a maga kis süti-szeletét.

(a mellékelt fotók az internetről származnak)

2011. október 18., kedd

Régi és új hírek

A nyár sűrű történései miatt nem volt módom hírt adni az újabb fejleményekről. Huczek Zoli kiállítását a Szósz Parkban az én képeim váltották egy hónapra, majd október 14-től egy hónapon keresztül Papp Norbert legújabb - és egy-két régebbi - festményei díszítik az étterem falait. Aki kedveli Norbi szürreál-szecessziós (lehet hogy új fogalmat alkottam?) képeinek hangulatát, az ezúttal sem fog csalódni a felhozatalban.

A Budapest IX. kerület, Ferenc téren található Piazza Francesco kávéházban még néhány napig az én kiállításom látható, melyről szintén elmulasztottam időben hírt adni, viszont aki Huczek Zoli képeinek megtekintését ezeddig kihagyta, az ugyanitt pótolhatja ezt október végétől, és vizuális éhségének csillapítása mellett kávézhat-sütizhet is.


És ha már kávéról és sütiről van szó....


örömmel tehetem közzé, hogy az idei nyár fő-projectje, mely oka volt nem csak beszámolóim elmaradásának, hanem festészeti tevékenységem szünetelésének, és amelynek a halak is köszönhetik hogy nem riogattam sűrűn őket a víz alatt: szeptember 19-én megnyitottuk saját kávézónkat a Budapest VI. kerület, Bajnok u. 12. szám alatt!
A Mákombákom reggeliző-kávézó és galéria megnyitásával egy olyan helyet akartunk létre hozni, ahol nagyon finom minőségi kávék, sütik vagy szendvicsek mellett megpihenhet a vedég, elszakadva kicsit a rohanó városi forgatagtól. Hangulatos környezetben olvasgathat a galéria kényelmes foteljeiben üldögélve, vagy az aktuális kiállítás képeit nézegetheti, mert a galéria nem csak belsőépítészetileg értendő. A nyitó tárlattal a klasszikus műfajt céloztuk meg, jelenleg ismert, többnyire XVII. századi németalföldi művészek képeinek reprodukciói tekinthetőek meg. A reprodukciók nem nyomdai nyomatok, hanem kézzel festett olajképek, mint pl. a blogon már bemutatott "aranysisakos férfi" Rembrandt festménye alapján, valamint Vermeer, Terbrugghen, Roslin, stb. A képek némelyike az én munkám, valamint Keszeg Valéria festőművész lenyűgözően finom kidolgozású képei is megtekinthetők (és megvásárolhatók).
Az első hónap tapasztalatai és a vendégeink visszajelzései alapján kijelenthetem, hogy a környék legfinomabb kávéja nálunk kapható, szeretettel várunk mindenkit!