Vermeer: Tejet öntő leány

Vermeer híres festményének másolását a napokban fejeztem be, a festés folyamatáról ismét készítettem néhány fotót. A kép eredetije Amszterdmban a Rijksmuseum-ban látható, 45,5x41 cm méretű. 1660 körül festette Johannes Vermeer (Vermeer van Delft), aki a XVII. századi holland életképek mestereként ismert. Ez a kép is egy korabeli holland polgári ház konyhájának egy hétköznapi jelenetét ábrázolja. Korábban a vallási vagy historizáló témájú képek mellett jellemzően csak az arisztokrata családok tagjairól készültek festmények, de a XVII. században a spanyol uralom alól felszabaduló és egyre gazdagodó Hollandiában a polgári réteg körében is népszerűvé váltak a saját életük és környezetük mindennapi jeleneteit ábrázoló festmények. A "Tejet öntő leány" (Milkmaid) egy cselédlányt ábrázol, vélhetően egy jómódú ház konyhájában. A kép egyszerű cselekménye nyugalmat áraszt, de tele van beszédes és apró részletekkel.
A másolat eredeti méretben készült farostlemezre, antik-hatású felületkezeléssel.

Adventi tárlat a Mákombákom Galériában

November 21-től 2012. január közepéig látható csoportos kiállításunk a Budapest VI. ker., Bajnok u. 12. alatti Mákombákom kávézó- galériában.

A tárlaton B. Molnár Annamária, Boros Andrea, Keszeg Valéria és Sáli Levente alkotótársaim festményei láthatóak. A legnagyobb képanyaggal B. Molnár Annamária mutatkozik be. A bemutatkozás persze csak erre a helyszínre értendő, mert Annamari tökéletes kidolgozású és meghitt hangulatú csendéletei itthon és külföldön egyaránt népszerűek, remekül illeszkednek a Mákombákom békebeli stílusához is. Ahogy Annamária a csendéleteknek, úgy Boros Andrea a természet-festésnek az elismert mestere, élethűen ábrázolja kisebb-nagyobb vadon élő állatainkat a cinegétől a vadkanig. Keszeg Valéria a klasszikus festészet ismert (és egy kép esetében ismeretlen) mestereinek festményeit reprodukálta, és én is néhány másolatot állítottam ki a saját munkáimból, így többek között Rembrandt, Vermeer, Roslin ismertebb műveivel is lehet találkozni. Megjegyzem, hogy Vali sem "csak" másolatokat készít, saját fantáziadús képei is figyelemre méltóak. Sáli Levente új képei még számomra is meglepetést tartogatnak, de sokoldalúságát és kísérletező hajlamát ismerve mindenképpen jeles munkákra számítok.

A kiállított festményeket meg is lehet vásárolni, de a falakon lévő képekkel sem kell feltétlenül beérni, mert itt még a kávés csészébe is kaphat "festményt" bárki.

Lények a mélyből

Gyakran meg szokták kérdezni a festményeimmel kapcsolatban, hogy miként is jutnak eszembe a szürreális témák.
A víz alatti környezet és a vízi élőlények sokszor önmagukban is szürreális élményekkel ajándékozzák meg a szemlélőt, példaként szeretnék bemutatni egy-egy különleges életmódú, vagy bizarr megjelenésű lakóját a mélységeknek. A leírásokban nem akarok senkit untatni tengerbiológushoz méltóan tudományos igényű adatokkal (minthogy nem is vagyok szakember), de remélem sikerül érdekes információkkal szolgálni.

Elsőként egy különleges cápafajt szeretnék bemutatni:

A cápák családjának alig ismert képviselője a világító cápa (Isistius brasiliensis), mely szivarcápa (zigarrenhai), és a találó cookie cutter shark néven is ismert. Utóbbi elnevezését – melyet „sütiszaggatónak” fordíthatunk, jellegzetes fogazatáról és harapásáról kapta.

A „sütiszörny” kistestű, mindössze 50 cm körüli testhosszt ér el. Egyszínű barna, kicsi áttetsző uszonyokkal, és egy sötétebb gallérszerű folttal a kopoltyúnyílások vonalában. Rövid, kerek fején nagy szemek ülnek. A fogazata felül vékony tű-szerű fogakból áll, az alsó állkapocsban pedig széles pengeéles fogai fűrészes sorrá rendeződtek.

Igazi ragadozóhoz illően agresszív és rámenős, többnyire saját méreténél akár több-százszor nagyobb állatokat is megtámad, bár támadásai általában nem végzetesek. Hogy ez a faj nem vált a nagyobb rokonaihoz hasonlóan hírhedtté, valószínűleg csak a kis testmérete indokolja, és az, hogy rendszerint a trópusi tengerek 100-3500 m közötti nagy mélységeiben él. Gyakran csak „tevékenységének” nyomaival találkoznak a halászok és kutatók, melyek a nagyobb halak, és gyakran tengeri emlősök testén is látható jellegzetes kúp alakú mély harapás-nyomok. Ilyen szabályos lyukakat tonhalak, cápák, sőt cetfélék és nagyobb mélységekbe lemerülni képes elefántfókák testén is lehet találni, de feltehetően kisebb halak és gerinctelenek is áldozatául esnek, melyek nem feltétlenül élik túl a harapást.

A „sütiszörny” másik érdekes jellegzetessége a biolumineszcencia, melyről magyar nevét is kapta, bár ez a jelenség a faj által lakott mélységekben általánosnak is mondható. A cápa a hasi oldalán gyenge fényt bocsát ki, mely által a felszín felől derengő fényben elrejti körvonalait a mélyben portyázó nagyobb ragadozók elől. Mindössze egy kicsi, hosszúkás folt látható belőle, mely a fajt kutató halbiológusok szerint kisebb hal sziluettjét hivatott utánozni, ezzel csalogatva magához azokat a ragadozókat, melyekből aztán kiharaphatja a maga kis süti-szeletét.

(a mellékelt fotók az internetről származnak)

Régi és új hírek

A nyár sűrű történései miatt nem volt módom hírt adni az újabb fejleményekről. Huczek Zoli kiállítását a Szósz Parkban az én képeim váltották egy hónapra, majd október 14-től egy hónapon keresztül Papp Norbert legújabb - és egy-két régebbi - festményei díszítik az étterem falait. Aki kedveli Norbi szürreál-szecessziós (lehet hogy új fogalmat alkottam?) képeinek hangulatát, az ezúttal sem fog csalódni a felhozatalban.

A Budapest IX. kerület, Ferenc téren található Piazza Francesco kávéházban még néhány napig az én kiállításom látható, melyről szintén elmulasztottam időben hírt adni, viszont aki Huczek Zoli képeinek megtekintését ezeddig kihagyta, az ugyanitt pótolhatja ezt október végétől, és vizuális éhségének csillapítása mellett kávézhat-sütizhet is.

És ha már kávéról és sütiről van szó....

örömmel tehetem közzé, hogy az idei nyár fő-projectje, mely oka volt nem csak beszámolóim elmaradásának, hanem festészeti tevékenységem szünetelésének, és amelynek a halak is köszönhetik hogy nem riogattam sűrűn őket a víz alatt: szeptember 19-én megnyitottuk saját kávézónkat a Budapest VI. kerület, Bajnok u. 12. szám alatt!
A Mákombákom reggeliző-kávézó és galéria megnyitásával egy olyan helyet akartunk létre hozni, ahol nagyon finom minőségi kávék, sütik vagy szendvicsek mellett megpihenhet a vedég, elszakadva kicsit a rohanó városi forgatagtól. Hangulatos környezetben olvasgathat a galéria kényelmes foteljeiben üldögélve, vagy az aktuális kiállítás képeit nézegetheti, mert a galéria nem csak belsőépítészetileg értendő. A nyitó tárlattal a klasszikus műfajt céloztuk meg, jelenleg ismert, többnyire XVII. századi németalföldi művészek képeinek reprodukciói tekinthetőek meg. A reprodukciók nem nyomdai nyomatok, hanem kézzel festett olajképek, mint pl. a blogon már bemutatott "aranysisakos férfi" Rembrandt festménye alapján, valamint Vermeer, Terbrugghen, Roslin, stb. A képek némelyike az én munkám, valamint Keszeg Valéria festőművész lenyűgözően finom kidolgozású képei is megtekinthetők (és megvásárolhatók).
Az első hónap tapasztalatai és a vendégeink visszajelzései alapján kijelenthetem, hogy a környék legfinomabb kávéja nálunk kapható, szeretettel várunk mindenkit!

4ARTz-os alkotótársam, Huczek Zoli képei láthatóak május hónapban a Budapest XIII. ker. Hollán Ernő u. 13-15. szám alatti Szósz-Park étteremben. (A Jászai Mari tértől csak pár perc séta.) Októberig folyamatosan a 4ARTz képei lesznek láthatóak a helyszínen, illetve párhuzamosan más budapesti vendéglátó helyen is.

Az Aranysisakos Férfi

Az utóbbi hónapokban kevesebb időt szenteltem a saját - tengeres - témájú képeknek. Vannak ugyan félbehagyott képeim, és sok további ötletem is, de szükségét éreztem egy kis "építkezésnek" Régebben a másolást unalmasnak és céltalannak tartottam, de az utóbbi időben megváltozott ezzel kapcsolatban a véleményem. Mindez azzal az ötlettel kezdődött, hogy megfessem Leonardo: Hölgy hermelinnel című képének a feldolgozását, (Hölgy vidrával). A kép festésekor - ami a másolt részt illeti - szembesültem több, eddig nem tapasztalt problémával, melyek megoldása kihívást jelentett, és érdekessé tette a munkát. Ezen felbuzdulva hozzáfogtam Vermeer egyik legismertebb remekművének, a "Leány gyöngy fülbevalóval" címűnek a másolásához. Technikailag nem tűnt túl nehéz képnek - gondoltam én -, egy egyszerű portré, különösebb macerás részletgazdagság nélkül... Hát tévedtem. Korábban nem is gondoltam, hogy egy portré hangulatán egy-egy apró vonás is mennyit tud változtatni. Igyekeztem a tőlem telhető precizitással dolgozni, és bár nem vászonra festettem, hanem rétegelt falemezre, eredeti méretben készült a repro. A legnagyobb gondot az okozta, hogy ahány könyvemben vagy interneten talált fotón szerepel a kép, mindegyiken más az uralkodó szín. Megnéztem hát a legközelebbi eredeti Vermeer-festményt (Bécsben, a Műterem című képet) és az alapján kiválasztottam a könyvet, melyben a leginkább színhű repro-fotó található, és ugyanezen könyvből vettem a mintát a leányhoz is. Sajnos erről nem készítettem fotókat a különböző munkafázisokban, ezért a következő másolathoz már úgy fogtam hozzá, hogy megörökítem az egyes lépéseit.
Ez Rembrandt : Aranysisakos Férfi című portréja lett, mely régi kedvencem. Sajnos eredetiben ezt a képet sem láttam, ezért kénytelen voltam a saját fejem után menni. Szintén nehéz volt "belőni" a mintát, kontraszt és színezet terén rengeteg különböző beállítású fotót találtam. Szintén lemezre készült a kép, kissé az eredeti méret alatt. A munkáról készült néhány -technikai lehetőségeim híján- nem túl jó minőségű fotó, melyeket az alábbi rövid videóban vágtam össze. Mindhárom képből rengeteget tanultam, és remélem, hogy az újabb festményeimen ez meg fog majd mutatkozni. Egyébként a festményeket repedezett-felületű lakkozással antikoltam, mely "korhűbb" hangulatot ad nekik.
Jelenleg egy újabb kép másolásába kezdtem, szintén a XVI. századi Holland festészet remekei közül, de már készülnek - és folytatódnak - a tengeres képek is.